Szeretlek, ahogy vagy, egészen
Ahogy jársz, ahogy szólsz merészen,
Amikor szíved hasad, s te mosolyogsz,
S egy vicc után bocsánatért somolyogsz.
Szeretem, csókos ajkadat;
A selymes barna hajadat;
A szempárt, melyben elmerülni édes,
S ki ezt nem érti az életre sem képes!
Miért szeretlek, magam sem tudom,
de vágyom rád, valami vonz hozzád nagyon.
Szeretem nézni a szemedet, amelyben látom a vágyat,
szeretem megsimogatni az orcádat.
Szeretem fogni a kezedet, amely gyengéden simogat,
érezni az ajkad, a bőröd, a hajad.
Szeretem hallani a hangodat, szeretem látni a mosolyodat,
szeretem ha megosztod velem a gondjaidat.
Szeretek mindent, de mindent veled,
szeretem amikor veled elbeszélgetek,
és szeretem hogy szeretsz, szeretem a vágyad,
a nap minden percében sóvárgom utánad.